Beteg a családban: ki segíthet?

A veszteségek az emberi lét részei, melyeket sokféle formában megélhetünk. A halál, az elválás igen fájdalmas történések, idő és sok erő kell a feldolgozásukhoz, hiszen hiába vagyunk tisztában azzal, hogy születésünktől fogva öregszünk és az élet véges, mégis nehéz felfogni, hogy valakit többé már nem tudhatunk a közelünkben, már nem lesznek közös élmények, beszélgetések, együtt töltött percek.

Az elmúlás mellett vannak azonban más veszteségek is, melyek sokszor időben elnyúlnak, folyamatosan terhelik az ember lelkét, így például egy családtag krónikus betegsége, netán baleset következtében való egészségromlása, melynek nemcsak elfogadása a beteg és a család részéről nehéz, de egészen új helyzetet teremt, melyhez alkalmazkodni kell. Igen ám, de a mai társadalom felépítése, a létbizonytalanság, a munkahely megtartásának kényszere mellett bizony nem kis teher, ha a család belekerül egy olyan helyzetbe, hogy egyik tagja, főleg, ha nem is velük együtt élő, váratlanul lebetegszik, hosszabb idejű ápolásra, gondozásra szorul. Sok esetben a beteg családtag a kórházból még olyan állapotban kerül ki, hogy 24 órás egészségügyi felügyeletet nem igényel, de bizony sok olyan teendő van körülötte, amire egy laikus hozzátartozó nem alkalmas. Hol van ilyenkor a segítség?

Szerencsére hazánkban már 1996 óta működik az otthonápolás, mint Országos Egészségbiztosítás által finanszírozott ellátás. Az otthonápolás lehetővé teszi, hogy a kórházból kikerülő beteg ember szakápolásba részesülhessen saját otthoni környezetében. Az otthonápolás kereteit a reá vonatkozó rendeletek szigorúan meghatározzák, így azt is, hogy mit, ki, és mennyi ideig végezhet. Az otthonápolás szakápolási feladatköre a sebkezeléstől, a szondán át történő tápláláson át a haldokló beteg ellátásáig sokféle tevékenységre kiterjed. Otthonápolásra a kórházban a beteget kezelő szakorvos javaslatot tehet, de a háziorvos felelőssége az ellátás elrendelése. A háziorvos egyszerre 14 alkalomra szóló szakápolást rendelhet el a betegének, melyet, szükség szerint háromszor megismételtethet.

Persze felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az otthonápolás már beteljesítette feladatát, a betegnek ezért nincs szüksége szakápolásra, de az önellátás minden funkciója még nem állt helyre. Ha egyes funkciókat, akár házon belüli, akár házon kívüli, még nem tud ellátnia a segítségre szoruló ember, hozzátartozói pedig nem vele élnek, mindennapos tevékenységekben való támogatásában akadályoztatottság miatt részt venni nem tudnak, például távolság, munka, betegség miatt, akkor lép színre a szociális rendszer. A házi gondozás, mint személyre szabott ellátás körébe tartoznak első sorban az idős, önmagukra maradt emberek, de azok a betegek is, akik egészségi állapotuk miatt önellátásukban akadályoztatva vannak. A házi gondozás nemcsak az orvos által előírt ápolási tevékenységekre korlátozódik, hanem a személyi higiénére, a környezet rendben tartására is kiterjed, vagyis a fürdetéstől a takarításon át a bevásárlásig, gyógyszerfelíratásig sokféle feladatot elláthat a házi gondozó.