Takarékoskodási ötletek: a takarékmatrica

Szép régi emlékek elevenednek fel sokakban arra a szóra, hogy takarékbélyeg. Micsoda jó eszköz volt a szülők és pedagógusok kezében, hogy a fejlődő gyermeki személyiséget egyszerre ösztökéljék arra, hogy álmai megvalósítása érdekében igyekezzen jól teljesíteni és mellette még takarékoskodni is. Igen, a takarékbélyeg vásárlása, a gyűjtőfüzetbe való ragasztása, tanév végére pedig egy kisebb összeg összegyúrása sokszor kemény munkával valósulhatott meg, mert zsebpénzre úgy tehetett szert az ember, ha hozta a jobbnál jobb jegyeket, vagy egyéb tettekkel érdemelte ki a “fizetséget”. A sok tanulásnak és a megfontolt pénzköltésnek köszönhetően pedig a nyár elején büszkén válthatta ki a takarékos diák a pénzét a takarékbélyegeiből, és költhette el a megálmodott dologra.

Ezt az időszakot nehéz lenne visszahozni, hiszen a pénzügyek, a megtakarítások világa sokat változott. Akkoriban gyermekként nem került az ember olyan közvetlen kapcsolatba a pénzügyekkel, mint manapság, mikor folyamatosan dőlnek az információk a bankok szolgáltatásairól, hitelekről, megtakarításokról. A fizetési módok is már kibővültek, és bizony a gyermekek is igen jól tájékozottak abban, hogy szüleik hogyan is kapják és költik el pénzüket, hiszen az anyagi dolgok mindennapos témák a családokban, főleg ott, ahol szoros költségvetésből kell kihozni egy-egy hónapot.

Természetesen a gyermekek bőséges tudása a pénzről még nem jelent egyet azzal, hogy képesek jól kezelni azt, és fel tudják mérni, mit is jelent a spórolás, a megtakarítás. Néhány szülő úgy gondolja, hogy a naponta elmondott tiltások, mint például “ezt nem tudjuk megvenni”, “nem telik rá nekünk”, “mi ezt nem engedhetjük meg magunknak”, elegendő ahhoz, hogy a gyermek megértse, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, és hogy sokszor csak okos takarékoskodással valósulhat meg az ember egy – egy célja. Ennél azért sokkal tudatosabb módon kell a gyermeket a pénzkezelés fortélyaira megtanítani. A valamit valamiért elv alapján sok családban volt – és még ma is – bevett szokás, hogy egy jó jegyért, vagy otthon elvégzett munkáért szülő és gyermek közt kialkudott pénzösszeg ütötte a lurkó markát, amit azonnal bedobhatott a malacperselybe, vagy megvehette az iskolában a takarékbélyeget. Ezzel a gyermek részévé válhat a pénzkezelésnek, megtanulja, hogy a pénznek értéke van, nemcsak úgy kapja az ember, hanem tenni kell érte, és a takarékoskodás révén az az öröm is az övé lesz, hogy megdolgozhatott céljának eléréséért.

A családi tér tehát különösen fontos a gyermekek pénzkezelési szokásainak, attitűdjeinek kialakulása szempontjából, de mellé jól jön mindig a segítség. A pénzpiacon nemrég megjelent takarékmatrica jó lehetőség arra, hogy a kisiskolások, azaz a 14 év alatti gyermekek is megízlelhessék milyen érzés “nagyok” módjára megtakarítani pénzüket. A takarékmatrica lényege, hogy játékos formában igyekszik a gyermeket megtakarításra ösztönözni. Ahhoz, hogy valaki részt vegyen a takarékmatrica programban, szükséges adott pénzintézetnél csemeteszámlát nyitni, majd minimum 500 Ft összegű befizetésekkel lehet a megtakarítást növelni. A számlanyitáskor a gyermek ajándékba kap egy albumot, melybe a befizetések során kapott csomagokban levő matricákat gyűjtheti. Ez a fajta megtakarítás természetesen csak szülői kontrollal és kísérettel valósulhat meg, hiszen a számlanyitást, a befizetéseket csak a szülő részvételével történhetnek meg. Ez a lehetőség igaz, hogy a takarékbélyeggel szemben elvesz a gyermek önállóságából, de előnye, hogy segít annak a megértésében, hogy a felnőttek világában miként is történik a pénzintézetekkel való kapcsolattartás.